ASS formázó utasítások

Az ASS formázó utasításokkal lehetséges a megjelenő szöveg tulajdonságainak szabályozása. A szöveg számtalan tulajdonságát befolyásolhatjuk a hozzárendelt stílus segítségével, ezek majdnem mindegyike feldefiniálható ASS formázó utasítások segítségével. Sőt, számtalan funkcióhoz és lehetőséghez csak és kizárólag ezekkel a formázó utasításokkal férhetünk hozzá.
A formázó utasítások általános formája:

\utasitas_neve(param1, param2, param3, ...)

A formázó utasításokat minden esetben egy \ kezdi, ami után az utasítás neve szerepel. A név után zárójelben, vesszővel elválasztva sorolhatók fel az utasítás paraméterei. A paraméterlista opcionális, vannak utasítások, amiknek egyetlen paraméterük sincs. Abban az esetben, ha csak egy paraméter van, a zárójelezés elhagyható, pl.:

\b1

A formázó utasításokat az ASS feliratok Events szekciójában helyezzük el, a dialógusok szövegeiben. A szövegtől való megkülönböztetés végett ezeket az utasításokat kapcsos zárójelek közé kell rakni. Egyetlen kapcsos zárójel pár között több utasítás is szerepelhet. A legtöbb, korrekt ASS megjelenítésre alkalmas feliratozó a kapcsos zárójelek között található szövegeket akkor sem jeleníti meg, ha az nem értelmezhető számára. Ezért sok fordító/csapat ezeket a kapcsos zárójeleket használja, hogy a szövegen belül üzeneteket helyezzenek el egymás számára.

\h, \n, \N

Három formázó utasítás van, amit nem kötelező kapcsos zárójelek között szerepeltetni.

  • \h: Kikényszerített space. A legtöbb esetben több space egymás után megjelenik a feliratban is. Néha azonban előfordul, hogy a normál space-k elhagyásra kerülnének. Ilyen esetekben hasznos ez a formázó utasítás, aminek hatására mindenféleképpen megjelenítésre kerül a space.
  • \n: Gyenge sortörés. Egyedül akkor van hatása, ha a sortörés módja 2 (\q2 formázó utasítás vagy lásd a stílusoknál). Egyéb esetekben space-szel kerül helyettesítésre.
  • \N: Kikényszerített sortörés: Minden esetben új sort kezd. A legtöbbet alkalmazott elem feliratokban, ha több sorba tördelés szükséges.
Ez egy kétsoros üzenet, ahol az első sor végén van pár kikényszerített space.\h\h\h\h\NEz egy kétsoros üzenet, ahol az első sor végén van pár kikényszerített space.

\b, \i, \u, \s

Mindegyiknek egyetlen paramétere van, ami 0 vagy 1 lehet. Amennyiben az érték 1, akkor az adott tulajdonság érvényesítésre kerül, amennyiben 0, akkor nem. Mint korábban már szó volt róla, egyetlen paraméter esetén nem szükséges a zárójeleket kirakni, így a következő megadások mind ekvivalensek és helyesek:

\b(1)
\b1
  • \b: Félkövér szöveg.
  • \i: Dőlt szöveg.
  • \u: Aláhúzott szöveg.
  • \s: Áthúzott szöveg.

\bord, \shad, \be

  • \bord<szélesség>: A szöveg körvonalának vastagságát adja meg, ha az értelmezett. A szélesség paraméter lehet egész vagy valós szám, valós szám esetén a tizedes határoló a pont. Ha a szélesség nulla, akkor kikapcsolja a körvonalat.
\bord1
\bord3.5
\bord0.7
\bord0
  • \shad<mélység>: A betűk/szövegdoboz árnyéka milyen távolságra jelenlen meg tőlük, milyen „mélynek” hasson az árnyék. A mélység értéke itt is lehet egész vagy valós szám (tizedes ponttal), nulla esetén nincs árnykék.
\shad2
\shad1.5
\shad0
  • \be: Egyetlen paramétere itt is nulla és egy lehet. Amennyiben egy, akkor a feliratozó program elmossa a betűk széleit.
\be1
\be(0)

\c, \1c, \2c, \3c, \4c

\c, \1c Elsődleges szín megadása.
\2c Másodlagos szín megadása.
\3c Körvonal színének a megadása.
\4c Árnyék színének a megadása.

Mindegyiknek egyetlen paramétere van, a szín kódja. Az ASS egy fajta hexadecimális megadási formát használ. Ebben a három alapszínhez (piros, zöld, kék) három, két jegyű hexadecimális érték tartozik. A 00 ezek szerint az alap szín nulla intenzitású, még az FF a teljes intenzitású változata. A szín kódja mindig a ”&H” karakterekkel kezdődik, ezután jön a három alapszín 2-2 kódja egymás után, HTML-lel ellentétben kék-zöld-piros sorrendben, majd a ”&” karakter zárja a szín kódját. Általánosan felírva: &HBBGGRR&, ahol a BB a kék, a GG a zöld és az RR a piros szín mennyisége a megadott színben.
Példák:

{\c&HFF0000&}Kék felirat
{\1c&H00FF00&}Zöld felirat
{\3c&H0000FF&}Piros körvonalú felirat
{\4c&HAAAAAA&}Szürke árnyékú felirat

\alpha, \1a, \2a, \3a, \4a

\alpha Az egész felirat átlátszóságának mértéke.
\1a Az elsődleges szín átlátszóságának mértéke.
\2a Az másodlagos szín átlátszóságának mértéke.
\3a A körvonalszín átlátszóságának mértéke.
\4a Az árnyékszín átlátszóságának mértéke.

Mindegyiknek egyetlen paramétere van, az áttetszőség mértéke. Ez is hexadecimális formában van megadva, két hexadecimális helyiértéken, a színeknél megadott formában: &HAA&, ahol AA az átlátszóság hexadecimális kódja.
Példák:

{\a&HFF&}Ez a felirat habár nem látható, de helyet foglal a képernyőn
{\a&HAA&}Ez a felirat elég halványan, de látható
{\4a&H99&}Tipikus használat az árnyék erősségének csökkentése áttetszővé tétellel
{\1a&H55&}Valamennyi átlátszóság az elsődleges színnél segíthet egyedibbé varázsolni a feliratot

\fn, \fs, \fe, \fsp

  • \fn<font_neve>: A szöveghez használt font nevét adja meg. A font neve tartalmazhat space-t, ilyenkor nem kell külön jelölni. A font nevét a következő formázó utasításig (\ jel), vagy a formázó blokk végét jelképező } zárójelig veszi, attól függően, melyik jön előbb.
{\fnTimes New Roman\fs35}Szövegben is lehet fontot váltani
  • \fs<méret>: A használandó betűtípus mérete.
{\fs60}Vélhetően bazi nagy szöveg
  • \fe<kódolás>: Nem Unicode (és ezáltal nem UTF-8) szövegek esetén ezzel adható meg a használandó ANSI kódlap neve. A legtöbb esetben nincs rá szükség.
{\fe128}Néhány font esetén hasznos lehet ez a japán kódlap, ha nem támogatják jól az UTF-8 karaktereket
  • \fsp<távolság>: A font betűi közötti távolságot adhatjuk meg vele, pixelekben.
{\fsp20}Széles szöveg

\an, \a, \pos, \move

  • \an<pozíció>: Minden más utasítás használata nélkül a szöveg helyét adja meg a képernyőn. Pontosabban fogalmazva ilyenkor két dolgot változtat meg: Először is megadja, hogy a felirat melyik részéhez képest lesz mozgatva onnantól, majd a felirat ezen pontját a képernyő megfelelő területére mozgatja. A pozíció értékek megegyeznek a számok elhelyezkedésével a NumPadon, tehát: 1 - bal alsó sarok, 2 - alul középen, 3 - jobb alsó sarok, 4 - képernyő középső sorában balra, 5 - képernyő közepe, 6 - képernyő középső sorában jobbra, 7 - bal felső sarok, 8 - felül középen, 9 - jobb felső sarok. A képernyő megfelelő részére mozgatásnál figyelembe veszi a beállított margók értékét.
{\an5}Középre igazított szöveg
{\an1}Bal alsó sarok
  • \a<pozíció>: Működése ugyanaz, mint a \an-nek, viszont az SSA értékeit használja a pozíció megadására: 1 - bal, 2 - középen, 3 - jobbra. Ha a felső sorban akarjuk megjeleníteni, akkor az előző háromhoz négyet kell hozzáadni. Ha a képernyő középső sorában, akkor nyolcat.
{\a10}Középre igazított szöveg
{\a1}Bal alsó sarok
  • \pos(<x>,<y>): A felirat pozícióját határozza meg a képernyőn. A képernyő bal felső sarka jelenti a 0,0 pozíciót. Az x koordináta a vízszintes tengely menti helyzetet, az y koordináta a függőleges tengely mentit határozza meg. Lehetőség van negatív vagy túl értékekkel a felirat a látható tartományon kívülre mozgatni. A koordináta rendszer felbontása megegyezik a felirat felbontásával (ami vagy a Script Info részen van definiálva az ASS fájlban, vagy annak hiányában megegyezik a videó felbontásával), ezért a képernyőre eső koordináta értékek: x esetén 0-(playresx-1), y esetén 0-(playresy-1). Amennyiben egy felirat a \pos segítségével van a helyére mozgatva, azt, hogy ehhez a kijelölt ponthoz a felirat melyik részét illeszti a lejátszó, a stílushoz vagy felirat sorhoz rendelt alignment érték (utóbbi esetben \an és \a parancsok) határozza meg. Pl. \an7 a felirat bal felső sarkát jelöli meg, mint a fix pont, ilyenkor a felirat bal felső sarka a \pos által meghatározott pozícióba kerül. Vegyük észre, hogy a szöveg hosszának megváltoztatása ebben az esetben se fel, se balra nem tolja a szöveget, az jobb oldalra kerül meghosszabbításra, vagy új sor esetén az új sor az előző alatt fog megjelenni. Speciális feliratnál célszerű aszerint illeszteni és pozicionálni, hogy a szövegnek mihez kell hasonulnia, ilyenkor a szöveg későbbi átírásakor nem kell az egészet újra megejteni.
{\an7\fs50\pos(200,100)}Ez egy több soros szöveg a bal felső sarok szerint pozicionálva.\NAz első sor eleje sosem mozdul, akárhány sor is van.
  • \move(<x1>,<y1>,<x2>,<y2>,<t1>,<t2>): A felirat az x1,y1 pozícióban kezd, majd az x2,y2 pozícióba csúszik egyenletes sebességgel. A t1 és t2 paraméterek nem kötelezőek, és azt mondják meg, hogy a felirat a sor lejátszási idejéhez képest hány ezredmásodperc múlva kezdjen el mozogni (t1), és hányadik ezredmásodpercben érjen véget a mozgás. A legtöbb esetben a t1 és a t2 paramétereket nem használjuk. A pozíciókra érvényesek a \posnál részletezett megkötések.
{\an7\move(20,10,200,100)}Lassan mozgó felirat.

\fscx, \fscy, \frx, \fry, \frz, \org

  • \fscx<mérték>, \fscy<mérték>: Százalékosan nyújtja meg a betűket mérték szerint, az X (szélesség) vagy az Y (magasság) tengely mentén.
normál szöveg {\fscx200\fscy50}torz szöveg
  • \frx<fok>, \fry<fok>, \frz<fok>: Ez a három parancs a szöveg elforgatásáért felelős a három tengely szerint: x - vízszintes, y - függőleges, z - képernyőre merőleges. A forgatás mértéke lehet pozitív és negatív szám is, a forgatás irányától függően, és meghaladhatja a 360°-ot is. Megadható valós számként is, ilyenkor pontot kell használni tizedes jelként. A forgatás fix pontját alapból a felirat alignment értéke szabja meg (állítható stílusból vagy az \an és \a formázó utasításokkal). Ez azt jelenti, hogy ha a felirat \an5 pozícióba van rendelve, akkor a felirat közepe fixen marad a forgatások esetén, míg a többi része ennek megfelelően elmozdul. \an1 használata esetén ez a fix pont a bal alsó sarokba kerül, és minden forgatás ehhez képest relatívan értendő. A háromféle forgatás tetszőlegesen kombinálható egymással.
{\frz90}függőleges szöveg
{\frx45}dőlt szöveg
{\fry45]dőlt szöveg
  • \org(<x_koord, y_koord>): A forgatás fix pontját a koordinátákkal megadott pozícióba tolja. Ha egy ilyen utasítás szerepel a szövegben, akkor az alignment érték nem szól bele a forgatás fixpontjába. Nagyon távoli fix pont megadása esetén minimális értékű forgatások a z tengely körül fel-le mozgó, ugráló feliratokat eredményeznek.
Sima szöveg{\org(-3000,0)\frz0.2} szöveg picit fentebb

\r, \q, \fade, \fad

  • \r<stílus_név>: A felirat összes tulajdonságát a megadott stílus szerint állítja be (reset). Amennyiben nincs megadva stílus név, mivel a paraméter opcionális, akkor a sor stílusát használja. A következő példában a Kiemeles stílussal jelenik meg a „Kiemelt” szó, a felirat többi részénél a sor alap stílusát használja.
{\rKiemeles}Kiemelt{\r} szövegrész
  • \q<mód>: A sortörés módját határozza meg egy képernyőnél szélesebb szövegek esetén. Az értékek megegyeznek az ASS fájlok Script Info részében található WrapStyle értékeivel, részletesen:
0 intelligens törés, minden sor nagyjából azonos széles
1 a sor végén és \N hatására történik sortörés
2 \n és \N is új sort kezd, de semmi más
3 ugyanaz, mint a 0, csak az alsó sor(ok) szélesebb(ek)
{\q2}Ez a sor akármilyen hosszú is lesz, sosem fogja több sorba törni a megjelenítő. Ilyenkor a szöveg eleje és vége lelóghat a képernyőről.
  • \fade(<a1>,<a2>,<a3>,<t1>,<t2>,<t3>,<t4>): A felirat átlátszóságának értékét állítja két lépesben. A felirat a1 átlátszósági értékkel kezd. A t1 és t2 által meghatározott időablakon belül a felirat áttetszősége a1 értékről a2-re változik. A t3 és a t4 időpontok által meghatározott időablakon belül a2 értékről a3 értékre. A t1-t4 értékeket a felirat lejátszási időpontjához képest relatívan kell megadni milliszekundumban, tehát t1=100 azt jelenti, hogy a felirat sor lejátszása után 100 ms-dal kezdődik meg az a1-ről a2-re való állítás. Az a1-a3 értékeket ennél az utasításnál decimális számokként kell megadni, tehát 0 jelenti a teljesen látható feliratot, míg a 255 jelenti a teljesen átlátszót. A következő példában a felirat megjelenítésétől számított 2,5 másodperc múlva a felirat átlátszósága 30-ról teljesen átlátszóra áll 100 ms alatt. Így marad 300 ms ideig, majd 100 ms alatt visszaáll az eredeti helyzetbe:
{\fade(30, 255, 30, 2500, 2600, 2900, 3000)}Egy fél másodpercre kicsit eltűnik ez a szöveg.
  • \fad(<t1>, <t2>): A \fade egyszerűsített verziója. A felirat mindig láthatatlanul kezd, majd t1 idő alatt teljesen láthatóvá válik. A sor vége előtt t2 idővel elkezd eltűnni, majd mire a sor ideje a végéhez ér, már teljesen láthatatlan lesz ismét. Gyakran alkalmazott eszköz betűnő, majd eltűnő feliratokhoz.
{\fad(200,200)}200 ms alatt megjelenő, majd 200 ms alatt eltűnő szöveg

\k, \kf, \K, \ko

Ezek az utasítások karaoke effektek létrehozására lettek kitalálva. Mindegyik utasításnak egyetlen paramétere van, ez a paraméter azt határozza meg, hogy az utasítás utáni szöveg, ami a következő karaoke formázó utasításig tart, hány századmásodpercig tart a hanganyagban. Nézzük a következő példát:

{\k35}Mi{\k40}no{\k30}ri

Itt a „Mi” szótag 350 ezredmásodpercig, azaz 35 századmásodpercig hallható. A „no” 40, míg a „ri” 30 századmásodpercig. Ha a felirat kezdési időpontjához relatívan szeretnénk megadni, hogy az egyes szótagok mikor hangzanak el, akkor azt mondhatjuk, hogy a „Mi” szótag hallható a 0. és a 35. századmásodperc között, a 35. és a 75. századmásodperc között a „no”, míg a 75. és a 105. között a „ri” csendül fel.

Nézzük, az egyes utasítások ezek alapján milyen vizuális megjelenést kölcsönöznek a szövegnek:

  • \k<időtartam>: A szöveg a másodlagos színnel kezd (lásd \2c és a stílusoknál a színek megadása). Abban az időpontban, amikor az adott szótag elkezdődik a hanganyagban, a szótag az elsődleges színre vált. Tehát a fenti példával élve a 0. időpillanatban a „Mi” átvált az elsődleges színre. A 35. századmásodpercben, amikor a hanganyagban a „no” kezd el hallhatóvá válni, a „no” is átvált az elsődleges színre, és így tovább.
  • \kf<időtartam>, \K<időtartam>: A két utasítás ugyanazt az effektet eredményezi. Annyiban tér el az előzőtől, hogy a szótag kezdési időpontjában nem vált át egyből az elsődleges színre, hanem egy kitöltési folyamat indul meg, ami a szótag betűit az elődleges színre színezi a szótag időtartama alatt, mintha egy ecsetet húznánk végig rajtuk balról jobbra, egyenletes sebességgel.
  • \ko<időtartam>: A szöveg szintén a másodlagos színnel kezd, de körvonal nélkül. Amikor az egyes szótagok lejátszásának megkezdődik, akkor az adott szótag az elsődleges színre vált és megkapja a körvonalat is. Leggyakrabban azonos elsődleges- és másodlagos színnel alkalmazzák, ilyenkor csak a körvonal jelenik meg szótagról szótagra.

Az előbbi leírásokban gyakran szótag szerepel, és a legtöbb esetben ez is igaz is, de ez nem szükséges megkötés. Két karaoke utasítás között tetszőleges hosszú szöveg állhat, és ugyanazok lesznek rá érvényesek, mint az előbb ismertetettek. A lenti példában arra használjuk a karaoke effektet, hogy a felirat egy részét elrejtsük egy ideig a néző szeme elől, félhomályban hagyva, hogy végül is mire akar kilyukadni a karakter:

{\2a&HFF&}{\ko250}Elegem van{\ko250} belőled!

\clip, \t

  • \clip(<x1>,<y1>,<x2>,<y2>): A két átellenes sarkának megfelelően egy téglalapot határoznak meg a paraméterek. Az adott sor szövegének csak az a része látszik, ami ezen a téglalapon belülre esik.
{\clip(320,240,639,479)}Egy 640x480 felbontású feliratnál ez a jobb alsó sarok.
  • \clip(<mérték>, <rajzoló_utasítások>): A rajzoló utasítások által meghatározott alakzaton belüli szöveg látszik csak. A mérték paraméter opcionális és a \p paraméterével megegyező hatású.
{\clip(1,)}TODO: példa
  • \t(<t1>,<t2>,<sebesség>,<formázó_utasítások>): A felirat alap tulajdonságait az idő folyamán a <formázó_utasítások>-nak megfelelőre változtatja. Ez lehet egyszerű színátmenet, méretváltás, stb. (talán a leglényegesebb nem működő parancs a \pos, arra csak a \move használható). A t1, t2 és sebesség paraméterek nem kötelezőek. A t1 és a t2 azt mondja meg, hogy az átmenet a felirat kezdetőtél kezdve hány ezredmásodperc múlva kezdődjön és hány ezredmásodperc múlva végződjön. A sebesség paraméter adja meg, hogy az átmenet sebessége milyen legyen. Amennyiben meg van adva, és értéke 1, akkor az átmenet egyenletes, lineáris. Amennyiben értéke 0 és 1 közé esik, akkor az átmenet eleje gyorsabb, majd a végéhez közelítve lelassul. Egynél nagyobb érték esetén pont fordítva történik, a változás lassan kezdődik, majd a végére begyorsul.
{\t(\1c&HFF00FF&)}Színváltós felirat
{\t(\alpha&HFF&)}Eltűnő felirat, mint a \fad esetén
{\t(0,2500,\fs40)\t(2500,5000,\fs20)}Növő-csökkenő felirat, ha legalább 5 másodpercig tart

Rajzolás: \p, \pbo, m, n, l, b, s, p, c

 
ass_inline_tags.txt · Utolsó módosítás: 2010. 05. 01. 05:44 (külső szerkesztés)
 
Recent changes RSS feed Creative Commons License Donate Powered by PHP Valid XHTML 1.0 Valid CSS Driven by DokuWiki